Egész héten vártam. A terv az volt, hogy kimegyünk, kiszedjük a parlagfüvet, hogy ne érje szó a ház elejét (ez a kifejezés azért is tetszik, mert csuda érzés, hogy már van ház a telken! :D), a ronda agresszív tüskenövényeket kikapáljuk, meg megszabadulunk egy részen attól a futó gaztól, ami uralja szinte az egész területet, és nagyon nem vagyunk tőle boldogok. Félő, hogy ha teljesen átjárja a talajt a gyökérzetével, akkor soha a büdös életben nem szabadulunk meg tőle akkor sem, ha már szeretnénk haszonnövényeket életben tartani a területen. Persze ezt a helyszíni adottságok és némi észszerű gondolkozás felülírták, de erről bővebben a videóban!
Mindeközben a megfelelő időben a Kedves a félkész teraszon kipakolta a SaFire grillt, és szüzet áldozott (sertését! :D) a kerti sütés isteneinek oltárán. Meg csirkemellet.
Mindenki kedélyeinek megnyugtatása végett: A babanyuszi ügyében megkérdeztük a helyi állatmentő szervezet véleményét, akik megerősítették, hogy ilyen esetben nem kell tenni semmit. A mama nyuszi naponta egyszer jön etetni a kisnyuszit, és minden kölykét máshol helyezi el, ezért volt egyedül. Mivel megbolygattuk a rejtekhely környékét, és a videó készültének másnapján az építkezés is folytatódott, valószínűleg érzékelte, hogy már nem biztonságos, ezért áttelepítette. A hét közepén már nyomát sem találtuk.
Aki pedig értem aggódott volna: nem, nem égtem le. Kellemesen elfáradva és megfelelően jól táplálva tértünk haza a csuda első dolgos vasárnapunkról a telken. A Rókalak szépülés, még ha nem is látványosan, de végérvényesen elkezdődött! :)